Az ördög a részletekben van elhantolva - mint tudjuk.
Egyszer megkértek, hogy tartsak főzőtanfolyamot. Elkezdtem magyarázni a hölgyeknek, ám ők átvették a szót és sorban egymás után elmesélték, milyen fantasztikus ételekkel kényeztetik a családjukat, de a hálátlanok nem értékelik a fáradozást.
Na - gondoltam -, nincs itt rám semmi szükség! Aztán tovább beszélgettünk, valamiért a habarást említettem. Azt mondja erre az egyik hölgy: árulnám már el neki, mi az a habarás!
Akkor és ott tanultam meg - és aztán még sokszor rá kellett jöjjek: sokkal könnyebb sikert aratni olyan ételkreációval, amit senki nem ismer, mint a hétköznapi ételekkel, amelyek esetében ugyebár mindenkinek van viszonyítási alapja!
 
Mindazonáltal nem nagyon értem, miért nincs minden étteremben hagymás tört krumpli, hiszen ez az egyik legfinomabb körítés! Persze jól elkészítve: sok hagyma jól megpirítva, sok olaj.
A párolt káposzta mellé pedig egyszerűen jár, akármi legyen is a hús: kacsa, liba, disznótoros vagy (mint ma nálunk) köményes sült.
 
A párolt káposztával kapcsolatban is szeretném megosztani Veletek azt a véleményemet, amely szerint a párolt káposzta akkor a legfinomabb, ha nem csak úgy, "finom úrinő" módra készítjük, hanem "zűrösen". Ez annyit tesz, hogy egyáltalán nem sózom be előre a káposztát, és nem párolom, hanem teljes lángon, kavargatva pirítom a karamellizált cukron és hagymán. Naná, hogy leég! Naná, hogy nem lesz puha, hanem ress. A végén sózom és savanyítom borecettel (az újévi malac mellé pezsgővel), még utána is muszáj kicsit pirítani és aztán még cukrozni. Na, így a legjobb!